Kezdőoldal

Azt tudjuk, hogy a múlt mindig visszaköszön, de ezen a héten már az első partiban megtörtént a dolog. Most nem az aduszínben kellett volna az előző heti visszatekintésben ismertetett fogást alkalmazni, hanem egy mellékszínben.  

Hívás érkezett. Dienes Ödön sporttársunkkal játszhattam a cseh Disneylandben, az osztrák-cseh határon. Már eleve a hely neve sokatmondó: Hate. Sokan nem gondoltak arra, hogy egy felirat nem csak németül vagy csehül értelmezhető, hanem angolul. Gyűlölet. (Javasoljuk a hasonló című francia filmet.)

Érdekes ez a verseny, a csapatunk folyton kikap, és egyre előrébb kerülünk a tabellán. Még egy kiadós vereség, és máris az első helyen találjuk magunkat. Persze egyre több mérkőzés eredménye hiányzik; nem nagyon igyekszik az I/A mezőnye az előírt időben asztalhoz ülni. A múlt héten főleg ellenjáték-problémák kerültek terítékre, most inkább az elhamarkodott vagy éppen szépen átgondolt liciteket és felvevőjátékokat elemezzük.

Kezd formába jönni a mezőny, így nagyon kell már keresgélni, hogy egy-két elkapkodott parti terítékre kerülhessen. Egy vadászathoz hasonlít ez, fel kell kutatni a vadat, aztán megfelelő terepre kell terelgetni, be kell célozni és… könnyen mellé lehet lőni. Ennyit a múlt heti kalandokról. Ezen a héten viszont olyan vidéket cserkészünk be, ahol leginkább érdekes ellenjáték problémákra lehet vadászni.

A 30-as években született magyar versenybridzs rohamléptekkel hatolt a társadalomba. Egyre-másra születtek a bridzsszalonok, verseny versenyt követett a fővárosban és vidéken egyaránt. A nemzetközi viadalokon játékosaink néhány év alatt meghódították Európát. A robbanó játékoslétszám és a sikerek következtében minden jelentős újságnak volt bridzs rovata, ahová jeles szerzők, többek között Darvas Róbert és Ottlik Géza is írtak. A lapokban a szakmai anyagokon kívül hírek és anekdoták is megjelentek. Összeállításomat az újsághasábokból ollóztam, egyes esetekben némileg lerövidítve. Az eredeti szövegeket a téma hatására felébredő gondolataim követik.

Az elmúlt években rohamosan csökkent a bajnokságok legalsó osztályaiban indulók száma. Ez nem csak azt jelenti, hogy kevesebb a kezdő vagy fiatal játékos, hanem arra is utalhat, hogy a felsőbb osztályokban megüresedő helyeket is az alsóbb osztályokból töltik fel. A végeredmény azonban ugyanaz: csökken a versenyzők száma.

Izgalmas partikkal kezdődött ez a forduló, még a hortyogó maci is felébredt álmából, és érdeklődve követte az eseményeket. A csaták nagy része a licitekben zajlott, az első partiban viszont egy olyan eset kerül terítékre, amikor a felvevőjátékos válaszút elé került.

Megint vissza kell térnem a mezőn gondtalanul hortyogó macihoz. Neki minden olyan egyszerű, annyira irigylem érte! Próbálna meg néha bridzsezni keddenként, akkor egyből vége lenne a felhőtlen nyugalmának.    

1970 elején megalakult a Román Bridzsszövetség, és ebből az alkalomból meghívták a magyar válogatott csapatot Bukarestbe. A Budapest–Bukarest mérkőzés a román válogatott háború utáni első nemzetközi megmérettetése volt, a meghívást valószínűleg annak köszönhettük, hogy a magyar bridzsezők a 60-as években már bekapcsolódtak a nemzetközi bridzséletbe. A visszaemlékezésem erről a 41 évvel ezelőtti versenyről szól. Emlékeim mellett felhasználtam Fülöp Miklós akkori főtitkár és Csepeli Miklós Bridzséletben közzétett korabeli beszámolóját is. (A képen Osskó András, a szerző)  

Az új bajnoksághoz új mottót illett volna választani – de ez a fűben heverésző maci annyira a szívemhez nőtt, hogy marad minden a régiben… Idén is az olyan partikra vadászunk, amiket ha véletlenül elrontunk, akkor mások rögtön meg tudják magyarázni, miért is kellett volna másképpen csinálnunk.